2010. április 22., csütörtök

A sütőbabok természetrajza

Megkérdezte valaki tőlem, hogy mi az a sütőbab, van-e nekem olyan és hol lehet kapni? Van, sőt történelmileg úgy alakult, hogy sütő-csicseriborsóm is van és bárhol lehet kapni, ahol babot árulnak. Csak nem úgy kell kérni, hogy kérek szépen fél kiló sütő Juliskát, mert félő hogy a tájékozatlan kistermelő röhögőgörcsöt kap. Nem tartom kizártnak, hogy a dekadens Nyugaton gyártanak külön erre a célra műbabokat, vagy sütőgolyókat, de itt e karós babok övezte kis hazában örülünk, ha sima szárazbabbal megoldhatjuk a problémát. Mert mi is a probléma? Meg kell akadályozni, hogy a formában sülő „vak” tésztalap felpúposodjon, egyenetlen legyen. Ehhez nehezékkel le kell nyomni a tésztát, amikor félig vagy egészen megsütjük, így a belesimított tölteléknek szép, egyenes ágya lesz.

Az én sütőbabjaim antikok, már kb. 6 éve szolgálnak. Nagyon kicsi a rezsijük, enni nem kérnek, nyugodtan el lehet menni mellőlük nyaralni, nem kell ápolgatni őket mint pl. a kovászt. A többszörös sütés miatt tutira csírátlanítva vannak, olyan sterilek hogy egy műtőben is megállnák a helyüket és minden bizonnyal unokáim is látni fogják őket. Mióta a zsizsikeknél az alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést, a bűnösöket egy jogi kiskapun át a sűtőbabok közé száműzik. Onnan még senki nem jött vissza.

Van egy kis tudományos ellentmondás, mert a sokszor használt bab veszít nedvességéből, tehát egyre könnyebb lesz, de a mai babtalan nehéz időkben én ugyan be nem áldozom a Hévíz környéki Annus nénitől kapott háromféle(!) babomat, mikor a boltokban olyan román és spanyol babot lehet kapni, amelyeknek minden harmadik egyede csak az úthengernek adja meg magát! Az sincs kizárva, hogy a gonosz kereskedők összekeverik a különböző évjáratú babokat, vagy amolyan babcuvée-t készítenek, csak erről nem tájékoztatják a felhasználókat.


A babokat befőttesüvegben tartom, onnan öntöm a formában fekvő sütőpapíros tésztára. A papírral együtt kiemelem és a kihűlt hüvelyeseket visszatöltöm lakhelyükre. Ha nem teszünk alá sütőpapírt, az egyrészt gusztustalan, másrészt belesüppednek a tésztába és úgy kell kipattintani őket egy hegyes kiskéssel.


Vak tortalap sütése omlós tésztából, akár sós, akár édes, remek pite- vagy tortaalap, de a magyar hagyományok szerinti pite/bélestészta (vaj + liszt + tejföl) is beválik vagy használhatunk leveles tésztát is, de erre több nehezék kell. Ha a tortalapot később még tovább sütjük a töltelékkel, akkor csak félig, ha krémet, habot töltünk bele, egészen meg kell sütni.

6 megjegyzés:

Piszke írta...

Nekem lencsék szolgálnak...
De van ám a művelt Nyugaton agyaggolyó vaksütésre, és az milyen jó, mert nem lesz tőle ázott trulyi a tészta, mert a gőzt beszívja, sütpapír se kell alá...

"saját levében" írta...

De akkor meg pöttyös mintázatú lesz a tészta, nem?

jókaja írta...

Élvezettel olvastam.
Jópofa ötlet az agyaggolyó, szerintem a virágüzletekben kapható is tökéletesen megteszi erre a célra.
A pöttyösségét pedig a rákerülő krémen kívül senki se látja :-)

Ági, aki főz írta...

De jó volt ez a bejegyzés!

Cukroskata írta...

Üveggolyó is lehet, csak nehogy bejöjjenek a Pásztorok a konyhába,mert akkor einstand lesz

Zsóka írta...

Én nagyon apró kavicsokat szedtem az unokámmal és alapos fürdetés után azt
használom vaksütéshez